Madách Imre: Az ember tragédiája

  Madách Imre műve nemcsak a magyar irodalomban, hanem világirodalmi távlatokban is egyedülálló. Bár sokáig egyszerű Faust-utánzatnak tartották, a népszerűsége nőttön-nőtt, s talán napjainkban tetőzik igazán. Nem csupán irodalmi műként, de színpadi előadásként is töretlenül megállja a helyét.

  Én személy szerint gimnáziumi éveim közepén ismerkedtem meg vele. Sok osztálytársam hőzöngött, hogy miért van szükség egy ilyen nehéz nyelvezetű mű elolvasására. Számomra azonban olyan kötelező olvasmányt jelentett, melyre nem „átokként”, hanem áldásként kell tekinteni.

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a dzsinnek

  Kedvenc hőseink visszatérnek! A nagyszájú zsarulány, Denisa; a mogorva Daniel Belloq és társaik kalandjai folytatódnak.

  A történet ott kezdődik, ahol az előző kötet véget ért. Denisa és Daniel egy sítúrán piheni ki a nyár fáradalmait. Remélik, hogy a szörnyűségek nem ismétlődnek meg, ám csalódniuk kell: amint hazatérnek Line-ba, újra el kell merülniük az alvilág sötét bugyraiban.
  A nyomok ezúttal egy kórházba vezetnek, ahol horrorfilmbe illő események mennek végbe: a vezető professzor manipulálja a kísérleti gyógyszereket; egy orvost baleset ér, meglehetősen különös körülmények között. Az ódon falak között reanimációról suttognak.

Vavyan Fable : A Halkirálynő és a kommandó

  Sok ígéretes zsaruregény született már, nemzeti és világirodalmi történetben egyaránt. Többségük azonban jól megszokott sablont követ: adott a tapasztalt nyomozó uraság, aki kőkeményen odapörköl a bűnözőknek. Vavyan Fable sorozata viszont végre egy kis színt hoz a szürke hétköznapokba.

  A főhős ezúttal nem egy vasgyúró férfiú, hanem egy húszas évei közepén járó, látszólag törékeny vörös démon. Egy ifjú hölgy, akinek a szájkarate az erőssége, s bár nem egy született Steven Seagal, mégis vakmerően kiáll akár a legfajsúlyosabb bűnözők ellen is.

Eliza Willard : A hármak ereje

  Aaron Spelling és Constance M. Burge 1998-ban indult misztikus családi sorozata nézők millióinak szívét hódította meg. A rajongók most örülhetnek, hiszen kedvenceik túlnőtték magukat a képernyőn, hogy könyv alakban is elkísérjék őket.

  A Bűbájos boszorkák könyvszéria kezdő kötete mi máson is alapulhatna, mint a sorozat bevezető részén. Hiszen itt veszi kezdetét a fél világot magával rántó varázslat…

Philip Pullman : Északi fény

  Bevallom, először a regényből készült filmet /Az arany iránytű/ néztem meg, és abból kaptam kedvet a könyv elolvasásához. Őszintén mondom, sokkal nagyobb élvezetet nyújtott, mint a filmváltozat. Ahogy az a filmadaptációknál lenni szokott, a vizuális látványvilág kellően érzékelteti a könyv hangulatát, azonban – elsősorban a módosítások miatt – számos részlet érthetetlen azok számára, akik kizárólag filmen keresztül ismerik meg a történetet.

Nora Roberts : Azúrkék égbolt

  Nora Roberts hosszú ideje állócsillagként tündököl a romantikus regények egén. Bár számos motívum keveredik műveiben – bűnügyi szál, misztikum – részemről mindig is az „Azúrkék égbolt” marad a kedvenc, a maga pozitív értelemben vett egyszerűségével.

Neil Gaiman : Csillagpor

  Gaiman neve nem ismeretlen azok számára, akik szeretnek elmerülni a fantasy és a sci-fi világában: olyan nagy sikerű művek szerzője, mint az Amerikai istenek vagy A temető könyve. Számtalan regénye közül azonban egyértelműen kiemelkedik a Csillagpor. Aki rászánja magát az elolvasására, minden idők egyik leghumorosabb és legbájosabb szerelmi történetét veszi kezébe.

Fejős Éva : Bangkok, tranzit

  Keresők. Mindannyiunk számára ismerősen csenghet a kifejezés. Olyan személyekre utal, akik elindulnak az ismeretlenbe, hogy megleljék azt, ami hiányzik /vagy elveszett/ az életükből.

  A regény fő toposzát is az útkeresés jelenti. Hét embert, hét zátonyra futott életet ismerhetünk meg: a külvilág és legfőképpen az édesanyja elvárásaitól megcsömörlött fotómodellt ; a halálos beteg fiatalembert, aki hátralévő idejében szeretné eddig elnyomott, igazi énjét adni ; egy házaspárt, akik egy szörnyű tragédia miatt távolodtak el egymástól ; egy fiatal, örökbefogadott lányt, aki igyekszik felkutatni az eredetét ; egy sikeres üzletembert, aki volt szerelmét akarja mindenáron megtalálni ; végül pedig egy „madámot”, akinek minden hite és reménye elszállt egy korábbi csalódás miatt.
  A hét kereső sorsa a világ egyik legvarázslatosabb és legtöbb titkot tartogató városában, Bangkokban összefonódik.

Sarah Blakley-Cartwright : A lány és a farkas

A mesék az ősidők óta velünk élnek. Bár az évszázadok, sőt ezredek folyamán rengeteget változtak, hiszen alkalmazkodniuk kellett a társadalmi igényekhez, a céljuk megmaradt: mindenki számára érthetően megfogalmazni a legnagyobb igazságokat; egy szimbolikus világba repíteni, azért, hogy könnyebben szembenézhessünk a valós élet problémáival.

Suzanne Collins : Az Éhezők Viadala

A világirodalom számos, nagy volumenű disztópiát tart számon, ám Suzanne Collins regénye az utóbbi időben kivívta magának az egyik legelőkelőbb helyet. Nem véletlenül!

A történet a távoli jövőben játszódik. A természeti csapások és háborúk miatt az általunk ismert Észak-Amerika megsemmisült, romjaiból pedig kiépítették Panem országát. Panemet 13 körzetre osztották, melyek felett a Kapitólium uralkodik. Az elnyomás ellen a körzetek lakói összefogtak, ám a Kapitólium vérbe fojtotta a lázadást: a 13. körzetet végleg eltörölték a Föld színéről. A többi körzetet pedig rendhagyó módon igyekszenek féken tartani: minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát. A Viadalra minden körzetből kisorsolnak egy-egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt, akik az ún. arénában élet-halál harcot vívnak egymással, míg végül csak egy maradhat – mindezt pedig élőben közvetíti a televízió.

A regény főhőse, a 16 éves Katniss Everdeen a 12. körzet szegénynegyedében tengeti életét. Miután édesapja egy bányaszerencsétlenségben életét vesztette, ő gondoskodik húgáról és édesanyjáról. A túlélés mindennapjai szerves részét képezi.
Amikor a soron következő Viadal egyik résztvevőjének a húgát választják ki, Katniss önként jelentkezik helyette. Ezzel pedig kezdetét veszi minden idők legbizarrabb, legtöbb meglepetést tartogató és legszívszorítóbb küzdelme.

Joanne Harris : Rúnajelek

Mivel sajnos nem sokat tudok a skandináv mitológiáról, ami a könyv alapját képezi, így sokáig halogattam az elolvasását. Most viszont, hogy végre rászántam magam, rá kellett jönnöm, hogy a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Bár nem árt némi előzetes háttérismeret, a regény teljes mértékben élvezhető azok számára is, akik nem foglalkoznak az ősi népek legendáival.

Arthur Golden : Egy gésa emlékiratai

  Kissé bizonytalanul kezdtem el a memoár olvasását, mivel némileg távol áll tőlem a keleti kultúra. A gésákról volt némi fogalmam Japánról szóló dokumentumfilmek révén, ám bevallom, meglehetősen negatív véleménnyel voltam irántuk… mostanáig.

  Sajnos a legtöbb ember könnyűvérű, bármire kapható nőknek tartja a gésákat – így voltam ezzel hosszú ideig én is –, akik egy kis pénzért szinte bármire kaphatóak. Az emlékiratból azonban világosan kiderül, hogy senki sem születik gésának. Nem szabad akaratukból válnak azzá, hanem mert nincsen más választásuk.
  A memoárt olvasva meg is kérdőjeleznénk az épelméjűségét annak, aki önszántából vágyik ilyen életre. Japán egyik leghíresebb gésanegyedében ugyanis több az ármánykodás, a kegyetlenség, a szenvedés, mint egy bűnözőcsoporton belül.

Nagy Lajos : Képtelen természetrajz és más karcolatok

  A mű két részre osztható: az első a címben is említett „képtelen” természetrajz, melyben a szerző különböző állatfajokat mutat be sajátos szemszögből, párhuzamot vonva az állatvilág és korának emberi társadalma között. A valóságban létező teremtmények mellett olyan "kuriózumokkal" is szembesít bennünket, mint a "villamos-állat" vagy a "milliomos-állat". Olyan hasznos dolgokkal tágítja elménket, mint hogy a sas azért tekinthető ragadozó madárnak, mert "... ha egy sast csirizzel bekenünk és a falhoz vágjuk, hát odaragad". 

Rejtő Jenő : Egy bolond száz bajt csinál

Első találkozásom Rejtő Jenővel a gimnáziumi éveimhez köthető: az irodalomtanárom ugyanis feladta kötelező olvasmányként a Piszkos Fred, a kapitányt. Már ekkor lenyűgözött az, ahogyan Rejtő ötvözi egymással a humort és a krimit.

Nincs ez másképp ennek a regénynek az esetében sem. A szerző mindjárt a bevezetésben egy képtelen helyzetet vázol fel az olvasó előtt, majd az érdeklődés kellően sikeres felcsigázása után (mikor az ember úgy érzi, ezután már nem érhetik meglepetések) következnek az igazi fordulatok.

Leiner Laura : A Szent Johanna gimi-sorozat

  Mindig is szerettem az olyan történeteket, melyek gimnáziumban, egyetemen játszódnak, és amelyeken keresztül a mai fiatalok életébe nyerhetünk bepillantást. Sajnos azonban eddig valóban csak amerikai területen találhattunk példát ilyen jellegű művekre.

  Éppen ezért talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Leiner Laura regénysorozata igazán korszakalkotó. Köszönheti ezt egyrészről a laza, könnyed cselekményvezetésnek /a sztori egyes szám első személyben olvasható, az egyik 9.-es diák, Rentai Renáta elbeszélésében és naplóbejegyzései által/ és a jól kidolgozott, kellően részletesen bemutatott karaktereknek /tanár és diák viszonylatban egyaránt/. Mindannyian párhuzamot vonhatunk magunk, az osztálytársaink, a tanáraink és a regény főhősei között. A könyv felsorakoztatja a magyar ifjúság minden jellegzetes figuráját: a stréber, ám kissé népszerűtlen lányt, aki próbál beilleszkedni; a szülei válása miatt „emóssá” vált különc leányzót; a mindenkit lenéző, sznob, de a szíve mélyén igenis érző sztáralkatot; az olvasáson és műveltségi kvízek kitöltésén kívül más iránt nem érdeklődő „kockát”; illetve a suli legmenőbb srácát, akiért minden hölgy epekedik. Másrészről pedig, hogy itt és most játszódik, Magyarországon és a jelenben.

Chloe Neill : A lányok olykor harapnak

Kissé elfogult vagyok a vámpírokat felvonultató történekkel kapcsolatosan, köszönhetően annak, hogy a Buffy, a vámpírok réme című sorozaton nőttem fel, valamennyi Darren Shan regényt elolvastam, ezenkívül megrögzött Twilight rajongónak vallom magam. Így kételkedéssel vegyes kíváncsisággal vártam, mi újat tud mutatni nekem Chloe Neill.

J. D. Salinger : Zabhegyező

A regényt sokan a világirodalom egyik klasszikusaként tartják számon, habár az alapkoncepció meglehetősen egyszerű: adott egy fiatal, tizenéves fiú, Holden Caulfield, akit immáron a negyedik iskolából tanácsolnak el.

   A könyv az ő történetét meséli el, az eltanácsolásától kezdve követi nyomon három napját, amíg végül egy elmegyógyintézetben köt ki. Végig egyes szám első személyben íródott, hiszen így könnyebben bele tudjuk élni magunkat Holden helyzetébe.

  Való igaz, hogy nem éppen szépirodalmi stílusú mű, sok benne a szlenges, sőt argós kifejezés, sokan emiatt vonakodnak elolvasni. Ez a „parlagi” stílus azonban nem kényelmi szempont, hanem szükséglet, mivel az elkallódott, életunt, idegösszeroppanás szélére sodródott ifjú életének bemutatása máskülönben hitelét vesztené.

Márai Sándor : Füves könyv

  Bevallom őszintén, amikor először hallottam a „Füves könyv” kifejezést, arra a következtetésre jutottam, hogy Márai műve nem több egyszerű botanikai kézikönyvnél. J Később az interneten utánanéztem a szó etimológiájának, amelynek hála a véleményem varázsütésszerűen megváltozott, és első dolgom volt, hogy beleolvassak a Márai-féle változatba. 

Nem bántam meg. Az ősi füves könyvek példáját hűen követve Márai Sándor is az emberi lét értelmét, az élet legfontosabb kérdéseit kutatja. A törekvése – ahogyan ő maga is fogalmaz – nem az, hogy másokat tanítson, hanem elsősorban az, hogy ezáltal ő maga is tanuljon. A különféle fejezetek egy-egy tulajdonságot, érzelmet, vágyat, természeti és egyéb jelenséget, hiedelmet (pl. babonák) kiemelve próbálnak hasznos tanácsokat nyújtani életünk tartalmasabbá tételére, hibáink kijavítására, a kudarcokból való felülemelkedés lehetőségének megteremtésére. Teszik mindezt olyan könnyedén filozofikus, parainesis jelleggel, hogy az olvasó akaratlanul is mélyen szívébe zárja a sorokat, átgondolva egész addigi életét és jelen körülményeit.

Mindent összevetve rám nagy hatást gyakorolt ez a mű. Mestermunkának nevezném, melyben rendkívüli igazságok rejtőznek. Talán ezen igazságokra sosem lelhetjük meg tökéletesen a választ – az írónak sem ez volt a célja - , de amíg nem hunyjuk le örök időkre a szemünket, és a földön kell megállnunk a helyünket, addig ez a könyv igen nagy segítséget nyújthat, erőt adhat küzdelmes mindennapjaink során.  

Előszó

Szeretettel köszöntök minden kedves látogatót a blogomon!

Jelenleg az ELTE BTK informatikus-könyvtáros mesterszak másodéves hallgatója vagyok. Mellette azonban vers- és novellaírással, receptírással, fordítással és irodalmi művek „kritikai” elemzésével is szeretek foglalkozni (egyelőre amatőr szinten). Szabadidőmben a Holnap Magazinnak /HM/ írok könyvajánlókat, recepteket, valamint fordítok különféle, általános témájú cikkeket. Két, általuk publikált antológiában /Fényerdő, Varázs-lapok/ is megjelentek verseim. A weboldalra /www.holnapmagazin.hu/ felkerült verseim megtekinthetők az archívumban, az egyéb írásaim pedig a cikkek között érhetők el. 

Blogomat nem személyes jelleggel, saját mindennapjaim bemutatására indítottam. A célom – ahogyan azt a cím is sugallja – nem más, minthogy az általam írt recenziókkal esetleg kedvet nyújtsak a könyvbarátoknak bizonyos művek elolvasásához.

Igyekszem egy-egy általam olvasott könyvvel kapcsolatos tapasztalataimat, élményeimet, személyes észrevételeimet heti rendszerességgel megosztani. Bízom abban, hogy ezáltal mindenki megtalálja majd az ízlésvilágának megfelelő művet.

Végezetül pedig álljon itt egy idézet, amellyel tán mindennél szemléletesebben kifejezhetem a könyvek iránti tiszteletemet és elhivatottságomat:

„A könyvekben minden benne van. Minden szépet, bölcset, fontos dolgot leírtak valamikor. Lehet valaki annyira arcátlan vagy öntelt, hogy ezt tagadja? De hát ki is akarná tagadni? Az ember azért olvas, hogy érezze az életet, hogy életre keltsen a maga számára olyan dolgokat, amelyeknek létezéséről addig nem tudott. Azoknak a tekervényeknek az agyban mindnek megvan a maga funkciója, némelyik ki sincs használva, minden idegvégződés ingerületre vár. És ez mind benne van a könyvekben. Minden. Az egész őrült világot megtalálod bennük, ha tudod, hol keresd. Az olvasás nem menekülés az életből. Az olvasás az élet. Életet teremt.” (Adam Kennedy)