Bevallom őszintén, amikor először hallottam a „Füves könyv” kifejezést, arra a következtetésre jutottam, hogy Márai műve nem több egyszerű botanikai kézikönyvnél. J Később az interneten utánanéztem a szó etimológiájának, amelynek hála a véleményem varázsütésszerűen megváltozott, és első dolgom volt, hogy beleolvassak a Márai-féle változatba.
Nem bántam meg. Az ősi füves könyvek példáját hűen követve Márai Sándor is az emberi lét értelmét, az élet legfontosabb kérdéseit kutatja. A törekvése – ahogyan ő maga is fogalmaz – nem az, hogy másokat tanítson, hanem elsősorban az, hogy ezáltal ő maga is tanuljon. A különféle fejezetek egy-egy tulajdonságot, érzelmet, vágyat, természeti és egyéb jelenséget, hiedelmet (pl. babonák) kiemelve próbálnak hasznos tanácsokat nyújtani életünk tartalmasabbá tételére, hibáink kijavítására, a kudarcokból való felülemelkedés lehetőségének megteremtésére. Teszik mindezt olyan könnyedén filozofikus, parainesis jelleggel, hogy az olvasó akaratlanul is mélyen szívébe zárja a sorokat, átgondolva egész addigi életét és jelen körülményeit.
Mindent összevetve rám nagy hatást gyakorolt ez a mű. Mestermunkának nevezném, melyben rendkívüli igazságok rejtőznek. Talán ezen igazságokra sosem lelhetjük meg tökéletesen a választ – az írónak sem ez volt a célja - , de amíg nem hunyjuk le örök időkre a szemünket, és a földön kell megállnunk a helyünket, addig ez a könyv igen nagy segítséget nyújthat, erőt adhat küzdelmes mindennapjaink során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése