A világirodalom számos, nagy volumenű disztópiát tart számon, ám Suzanne Collins regénye az utóbbi időben kivívta magának az egyik legelőkelőbb helyet. Nem véletlenül!
A történet a távoli jövőben játszódik. A természeti csapások és háborúk miatt az általunk ismert Észak-Amerika megsemmisült, romjaiból pedig kiépítették Panem országát. Panemet 13 körzetre osztották, melyek felett a Kapitólium uralkodik. Az elnyomás ellen a körzetek lakói összefogtak, ám a Kapitólium vérbe fojtotta a lázadást: a 13. körzetet végleg eltörölték a Föld színéről. A többi körzetet pedig rendhagyó módon igyekszenek féken tartani: minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát. A Viadalra minden körzetből kisorsolnak egy-egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt, akik az ún. arénában élet-halál harcot vívnak egymással, míg végül csak egy maradhat – mindezt pedig élőben közvetíti a televízió.
A regény főhőse, a 16 éves Katniss Everdeen a 12. körzet szegénynegyedében tengeti életét. Miután édesapja egy bányaszerencsétlenségben életét vesztette, ő gondoskodik húgáról és édesanyjáról. A túlélés mindennapjai szerves részét képezi.
Amikor a soron következő Viadal egyik résztvevőjének a húgát választják ki, Katniss önként jelentkezik helyette. Ezzel pedig kezdetét veszi minden idők legbizarrabb, legtöbb meglepetést tartogató és legszívszorítóbb küzdelme.
Amikor a soron következő Viadal egyik résztvevőjének a húgát választják ki, Katniss önként jelentkezik helyette. Ezzel pedig kezdetét veszi minden idők legbizarrabb, legtöbb meglepetést tartogató és legszívszorítóbb küzdelme.
Úgy vélem, hogy napjainkban, amikor a külföldről átvett valóságshow-k a kereskedelmi csatornák legnépszerűbb műsorait jelentik, mindenkit (de legfőképpen a fiatal korosztályt) elemi sokkhatásként érik a könyvben leírtak. Collins lényegében görbe tükröt tart a reality műsorok elé. Megmutatja, hogy az igazi Való Világ nem egy villában, luxuskörülmények közti kedélyeskedést jelent, hanem az éhhalál ellen és a túlélésért vívott szüntelen küzdelmet. Itt a játékosok nem csupán a villából iktatják ki ellenfeleiket, hanem magából az életből is. Az Éhezők Viadalában igazán mély jelentést nyer az „itt a lét a tét!” szlogen.
A thrillerszerű, némiképp horrorisztikus alapkoncepció mellett az írónő egy másik szálat is sző. Ez pedig, bármily meglepő is: a romantika. Ugyanis Katniss és a körzetéből származó másik kiválasztott, Peeta Mellark között szenvedélyes szerelem bontakozik ki. A két fiatal szép példát mutat arról, hogy a „legzordabb talajon is nyílhatnak virágok”, vagyis – ahogyan a történet végén kiderül – a szerelem mindent legyőz!
A leírtak alapján tehát a regény – meglehetősen pesszimista hangulata ellenére – hatalmas életigazságokkal szembesít minket. Ráébreszt arra, hogy minden nehézség ellenére egyetlen rendkívüli feladatunk van az életben: önmagunk lenni. A legmostohább körülmények közt is embernek kell maradnunk, embernek az embertelenségben.
/Akiben mindez nem ébresztett kedvet a regény elolvasásához, annak elárulok egy apróságot: a mű még a „horror királyát”, Stephen Kinget is meghatotta, olyannyira, hogy kizárólag szuperlatívuszokban képes írni róla. Márpedig a művészurat ismerve ez nagyon nagy szó…/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése