Chloe Neill : A lányok olykor harapnak

Kissé elfogult vagyok a vámpírokat felvonultató történekkel kapcsolatosan, köszönhetően annak, hogy a Buffy, a vámpírok réme című sorozaton nőttem fel, valamennyi Darren Shan regényt elolvastam, ezenkívül megrögzött Twilight rajongónak vallom magam. Így kételkedéssel vegyes kíváncsisággal vártam, mi újat tud mutatni nekem Chloe Neill.

J. D. Salinger : Zabhegyező

A regényt sokan a világirodalom egyik klasszikusaként tartják számon, habár az alapkoncepció meglehetősen egyszerű: adott egy fiatal, tizenéves fiú, Holden Caulfield, akit immáron a negyedik iskolából tanácsolnak el.

   A könyv az ő történetét meséli el, az eltanácsolásától kezdve követi nyomon három napját, amíg végül egy elmegyógyintézetben köt ki. Végig egyes szám első személyben íródott, hiszen így könnyebben bele tudjuk élni magunkat Holden helyzetébe.

  Való igaz, hogy nem éppen szépirodalmi stílusú mű, sok benne a szlenges, sőt argós kifejezés, sokan emiatt vonakodnak elolvasni. Ez a „parlagi” stílus azonban nem kényelmi szempont, hanem szükséglet, mivel az elkallódott, életunt, idegösszeroppanás szélére sodródott ifjú életének bemutatása máskülönben hitelét vesztené.

Márai Sándor : Füves könyv

  Bevallom őszintén, amikor először hallottam a „Füves könyv” kifejezést, arra a következtetésre jutottam, hogy Márai műve nem több egyszerű botanikai kézikönyvnél. J Később az interneten utánanéztem a szó etimológiájának, amelynek hála a véleményem varázsütésszerűen megváltozott, és első dolgom volt, hogy beleolvassak a Márai-féle változatba. 

Nem bántam meg. Az ősi füves könyvek példáját hűen követve Márai Sándor is az emberi lét értelmét, az élet legfontosabb kérdéseit kutatja. A törekvése – ahogyan ő maga is fogalmaz – nem az, hogy másokat tanítson, hanem elsősorban az, hogy ezáltal ő maga is tanuljon. A különféle fejezetek egy-egy tulajdonságot, érzelmet, vágyat, természeti és egyéb jelenséget, hiedelmet (pl. babonák) kiemelve próbálnak hasznos tanácsokat nyújtani életünk tartalmasabbá tételére, hibáink kijavítására, a kudarcokból való felülemelkedés lehetőségének megteremtésére. Teszik mindezt olyan könnyedén filozofikus, parainesis jelleggel, hogy az olvasó akaratlanul is mélyen szívébe zárja a sorokat, átgondolva egész addigi életét és jelen körülményeit.

Mindent összevetve rám nagy hatást gyakorolt ez a mű. Mestermunkának nevezném, melyben rendkívüli igazságok rejtőznek. Talán ezen igazságokra sosem lelhetjük meg tökéletesen a választ – az írónak sem ez volt a célja - , de amíg nem hunyjuk le örök időkre a szemünket, és a földön kell megállnunk a helyünket, addig ez a könyv igen nagy segítséget nyújthat, erőt adhat küzdelmes mindennapjaink során.  

Előszó

Szeretettel köszöntök minden kedves látogatót a blogomon!

Jelenleg az ELTE BTK informatikus-könyvtáros mesterszak másodéves hallgatója vagyok. Mellette azonban vers- és novellaírással, receptírással, fordítással és irodalmi művek „kritikai” elemzésével is szeretek foglalkozni (egyelőre amatőr szinten). Szabadidőmben a Holnap Magazinnak /HM/ írok könyvajánlókat, recepteket, valamint fordítok különféle, általános témájú cikkeket. Két, általuk publikált antológiában /Fényerdő, Varázs-lapok/ is megjelentek verseim. A weboldalra /www.holnapmagazin.hu/ felkerült verseim megtekinthetők az archívumban, az egyéb írásaim pedig a cikkek között érhetők el. 

Blogomat nem személyes jelleggel, saját mindennapjaim bemutatására indítottam. A célom – ahogyan azt a cím is sugallja – nem más, minthogy az általam írt recenziókkal esetleg kedvet nyújtsak a könyvbarátoknak bizonyos művek elolvasásához.

Igyekszem egy-egy általam olvasott könyvvel kapcsolatos tapasztalataimat, élményeimet, személyes észrevételeimet heti rendszerességgel megosztani. Bízom abban, hogy ezáltal mindenki megtalálja majd az ízlésvilágának megfelelő művet.

Végezetül pedig álljon itt egy idézet, amellyel tán mindennél szemléletesebben kifejezhetem a könyvek iránti tiszteletemet és elhivatottságomat:

„A könyvekben minden benne van. Minden szépet, bölcset, fontos dolgot leírtak valamikor. Lehet valaki annyira arcátlan vagy öntelt, hogy ezt tagadja? De hát ki is akarná tagadni? Az ember azért olvas, hogy érezze az életet, hogy életre keltsen a maga számára olyan dolgokat, amelyeknek létezéséről addig nem tudott. Azoknak a tekervényeknek az agyban mindnek megvan a maga funkciója, némelyik ki sincs használva, minden idegvégződés ingerületre vár. És ez mind benne van a könyvekben. Minden. Az egész őrült világot megtalálod bennük, ha tudod, hol keresd. Az olvasás nem menekülés az életből. Az olvasás az élet. Életet teremt.” (Adam Kennedy)