A mesék az ősidők óta velünk
élnek. Bár az évszázadok, sőt ezredek folyamán rengeteget változtak, hiszen
alkalmazkodniuk kellett a társadalmi igényekhez, a céljuk megmaradt: mindenki
számára érthetően megfogalmazni a legnagyobb igazságokat; egy szimbolikus
világba repíteni, azért, hogy könnyebben szembenézhessünk a valós élet
problémáival.
Valószínűleg az egyik legismertebb
és legkedveltebb mese, melyen generációk hosszú sora nőtt fel, A Piroska és a farkas. Mindenki hallott már róla, azt azonban
bizonyára kevesen tudják, hogy a történet nem a Grimm fivérek fejéből pattant
ki. Bár valóban ők tették világszerte ismertté, az eredete sokkal régebbre
nyúlik vissza. 1697-ben jelent meg Charles Perrault francia nyelvű
népmesegyűjteménye, és ebben szerepelt először. Ezt vették át később a Grimm
testvérek: mivel azonban a mese túl erőszakosra és negatív hangvételűre
sikeresedett, az alapkoncepció megtartásával némiképp módosítottak rajta.
A könyvajánlóm alapjául szolgáló A lány és a farkas c. regény a fabula
(tanmese) egy újabb, modern köntösbe öltöztetett változata. A ma embere sokkal
több izgalomra, akcióra vágyik, mint a régi korok szülöttei, így a könyvben
elegyedik egymással a romantika, a dráma és a horror műfaja.
A főszereplő egy fiatal leányzó,
Valerie, aki szüleivel és nővérével egy kis faluban, Daggonhorn-ban él. A
települést rejtély és rettegés veszi körül: hosszú évtizedek óta kísérti a
lakosságot egy vérfarkas, újabb és újabb életeket követelve. Megelégelve a
mészárlást, két évtizede egyezséget kötöttek vele: minden hónapban, a Farkas
Éjszakáján állatáldozatot mutatnak be neki az oltárnál, cserébe pedig békében
élhetnek.
Ebben a hónapban Valerie és a
családja a soros: nekik kell áldozatot bemutatniuk. Valerie azonban képtelen
elviselni a veszteséget, hogy gyermekkoruk óta nevelt, imádott kecskéjük a
Farkas prédája legyen: elhatározza, hogy szülei tudta nélkül éjjel
kiszabadítja. Azonban minden igyekezete ellenére sem sikerül, ráadásul szembe
kell néznie a szörnyeteggel. Legnagyobb csodálkozására azonban a Farkas
sértetlenül elengedi őt.
Telnek-múlnak az évek. Valerie 17
éves, serdülő lánnyá cseperedik. Minden szép és jó, egészen addig, amíg a
farkas – fittyet hányva az egyezségre – megöli a lány nővérét. Az elkeseredett
falusiak egy istenfélő Vérfarkasvadászt, Solomon atyát hívják segítségül. A pap
szavai világossá teszik számukra, hogy többé nincsenek biztonságban: a gyilkos
napközben is köztük él, emberi alakban.
Innentől kezdve minden és mindenki
gyanússá válik, aki csak él és mozog. Még a családtagok is óvakodva pillantanak
egymásra. A legnagyobb gyanakvással azonban Valerie-t fogadják, akiről az a
pletyka járja, hogy mióta találkozott a Farkassal, teljesen megváltozott.
Miközben az atya és serege
óvintézkedései ellenére újabb gyilkosságok történnek, Valerie-nak egyéb
magánéleti problémái is akadnak: választania kell két fiú között. Az egyikük a
gyermekkori pajtása, Peter, akinek tíz évvel azelőtt el kellett menekülnie a
faluból egy véletlen baleset miatt, ám most újra visszatért. A másik a kovács
fia, az előkelő Henry, aki bejelenti eljegyzési szándékait a szüleinél. Az
egyik a biztonságot és a megnyugvást jelentheti számára. A másik vad,
megszelídíthetetlen, szabadságot és kalandot ígér neki, amire mindig is
vágyott. Nincs sok ideje, döntenie kell, bár kétségek gyötrik: nem-e az egyik
fiú a Farkas?
A vérvörös telihold, mely
tizenhárom évente egyszer jelenik meg az égen, újabb bonyodalmakat hoz magával:
a vérfarkas akár nappal is megmarhat egy embert, és egyetlen harapással bárkit
olyanná tehet, mint ő. Ráadásul a gyilkosságok többsége valamilyen formában
Valerie köré összpontosul.
A lánynak nem a teste, sokkal
inkább a lelke van veszélyben. Élete legnagyobb csatáját kell megvívnia: le
kell győznie önmagát, és rá kell jönnie, ki is ő valójában….
Igaz, hogy a körítés más, de az
eredeti motívumok stabilak maradtak. A Jó és a Gonosz csatája jelenik meg a
regényben, amely kategóriák azonban – mint tudjuk – igen képlékenyek. A farkas
sötét, állatias énünket testesíti meg. A vörös köpönyeg, melyet a Nagymama
ajándékoz Valerie-nek, a nőiesség, a felnőtté válás szimbóluma. A központban az
első szerelem, az ártatlanság elvesztése, a bennünk lakó rossz felett aratott
diadal áll.
Így – akárcsak szelídebb elődje –
Cartwright verziója is tanulságokkal szolgálhat, hogyan küzdjünk meg az életben
felmerülő nehézségekkel, hogyan maradjunk mindig a helyes ösvényen és mily
módon óvhatjuk meg magunkat a gonosztól – akár külső ellenségről, akár saját
démonainkról van szó.
/ Aki esetleg szeretne mélyebben
elmerülni a mesékben felmerülő szimbólumok és a mesepszichológia világában,
annak figyelmébe ajánlom Bruno Bettelheim : A mese bűvölete és a bontakozó
gyermeki lélek c. könyvét/.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése