Mindig is szerettem az olyan történeteket, melyek
gimnáziumban, egyetemen játszódnak, és amelyeken keresztül a mai fiatalok
életébe nyerhetünk bepillantást. Sajnos azonban eddig valóban csak amerikai
területen találhattunk példát ilyen jellegű művekre.
Éppen ezért talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Leiner
Laura regénysorozata igazán korszakalkotó. Köszönheti ezt egyrészről a laza,
könnyed cselekményvezetésnek /a sztori egyes szám első személyben olvasható, az
egyik 9.-es diák, Rentai Renáta elbeszélésében és naplóbejegyzései által/ és a
jól kidolgozott, kellően részletesen bemutatott karaktereknek /tanár és diák
viszonylatban egyaránt/. Mindannyian párhuzamot vonhatunk magunk, az
osztálytársaink, a tanáraink és a regény főhősei között. A könyv
felsorakoztatja a magyar ifjúság minden jellegzetes figuráját: a stréber, ám
kissé népszerűtlen lányt, aki próbál beilleszkedni; a szülei válása miatt
„emóssá” vált különc leányzót; a mindenkit lenéző, sznob, de a szíve mélyén igenis
érző sztáralkatot; az olvasáson és műveltségi kvízek kitöltésén kívül más iránt
nem érdeklődő „kockát”; illetve a suli legmenőbb srácát, akiért minden hölgy
epekedik. Másrészről pedig, hogy itt és most játszódik, Magyarországon és a
jelenben.
A történet sikere abban rejlik, hogy valósághű. Bár egy
fiktív gimnáziumban játszódik /Szent Johanna Alapítványi Gimnázium/, az iskolai
mindennapok, a diákok vetélkedései, a tanítási órák, a „jó fej, fiatal tanár”
és a mindenki által gyűlölt, fél osztályt megbuktatni készülő „rém”, a
barátságok és szerelmek szövődése, a szülőkkel folytatott, olykor a generációs
különbségek miatt komikusra sikerült párbeszédek mind-mind azt a célt
szolgálják, hogy az olvasó ne érezze magát kívülállónak a regény olvasása során.
Hiszen mindannyian voltunk, vagyunk vagy leszünk
gimnazisták. Így – ahogyan az írónő is fogalmaz – ez a regénysorozat rólunk szól. A
fiataloknak tehát szerény véleményem szerint kihagyhatatlan olvasmány, az
idősebbeknek és a szülőknek pedig azért tudom ajánlani, mert egyrészről
újraélhetik fiatalságuk „gondtalan éveit”, másrészről pedig ismeretet
szerezhetnek arról, milyenek is valójában a mai fiatalok, és ezáltal talán
segítséget kapnak abban, hogy jobban megértsék gyermeküket, s közelebb
kerüljenek hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése