Nora Roberts hosszú ideje állócsillagként tündököl a romantikus regények egén. Bár számos motívum keveredik műveiben – bűnügyi szál, misztikum – részemről mindig is az „Azúrkék égbolt” marad a kedvenc, a maga pozitív értelemben vett egyszerűségével.
Jack Mercy világéletében utálatos, mogorva ember volt, akit épp ezért mindenki igyekezett messzire elkerülni. Kivéve talán azt a három nőt, akiket sikerült magába bolondítania. Mindnyájan egy-egy csodálatos gyermekkel ajándékozták meg. Ám Mercy sajnos a gyermekeivel sem tett kivételt. Első két feleségét eldobta magától, csupán utolsó felesége és legfiatalabb gyermeke maradt mellette.
A történet Jack Mercy temetésével kezdődik. Az öregúr azonban halálában sem nyugodhat, gondoskodik róla, hogy neve örökre fennmaradjon. A temetésére ugyanis értelemszerűen mindhárom lánya ellátogat. Ez még nem lenne gond, hiszen utána hazatérnek az örökségükkel, és soha többé nem kell látniuk egymást. Igen ám, csakhogy a papa végrendeletében rendhagyó feltételeket szabott: hatalmas vagyona és birtoka kizárólag akkor száll át lányaira, ha azok képesek egymással egy évet eltölteni a farmon. Amennyiben bármelyikük megszegi a rendeletben foglaltakat, a farm odavész.
A három Mercy lánynak, akik a temetésig sosem találkoztak, most együtt kell működniük a közös cél érdekében. A gazdag és elkényeztetett forgatókönyvírónak, Tess-nek, aki számára a vidéki élet kínszenvedésnek ígérkezik; a volt férje kegyetlenségétől szenvedő szerény Lily-nek, aki ezt a lehetőséget egyfajta mentsvárként éli meg; és végül a legifjabb lánynak, a született farmernek, Willa-nak – az egyetlen Mercy-nek, akire az apja időt szánt, és aki az egészet értelmetlennek, rá nézve tehernek tartja.
A fiatal hölgyek eleinte nehezen szoknak össze, ám lassan egyesítik erőiket a gonosz ellen. A farmon és környékén pusztító gyilkos ellen, aki nem csupán örökségüket, de életüket is fenyegeti…
A történet Jack Mercy temetésével kezdődik. Az öregúr azonban halálában sem nyugodhat, gondoskodik róla, hogy neve örökre fennmaradjon. A temetésére ugyanis értelemszerűen mindhárom lánya ellátogat. Ez még nem lenne gond, hiszen utána hazatérnek az örökségükkel, és soha többé nem kell látniuk egymást. Igen ám, csakhogy a papa végrendeletében rendhagyó feltételeket szabott: hatalmas vagyona és birtoka kizárólag akkor száll át lányaira, ha azok képesek egymással egy évet eltölteni a farmon. Amennyiben bármelyikük megszegi a rendeletben foglaltakat, a farm odavész.
A három Mercy lánynak, akik a temetésig sosem találkoztak, most együtt kell működniük a közös cél érdekében. A gazdag és elkényeztetett forgatókönyvírónak, Tess-nek, aki számára a vidéki élet kínszenvedésnek ígérkezik; a volt férje kegyetlenségétől szenvedő szerény Lily-nek, aki ezt a lehetőséget egyfajta mentsvárként éli meg; és végül a legifjabb lánynak, a született farmernek, Willa-nak – az egyetlen Mercy-nek, akire az apja időt szánt, és aki az egészet értelmetlennek, rá nézve tehernek tartja.
A fiatal hölgyek eleinte nehezen szoknak össze, ám lassan egyesítik erőiket a gonosz ellen. A farmon és környékén pusztító gyilkos ellen, aki nem csupán örökségüket, de életüket is fenyegeti…
Rendkívül érdekes, tanulságos, izgalmakat és meglepetéseket tartogató regény. Csodálatosnak tartom, hogy három fiatal lány, akiknek bár ugyanaz a vér csörgedezik az ereiben, mégis mintha különböző világokból érkeztek volna, rendkívül rövid idő alatt képesek félretenni ellenérzéseiket, és igazi családdá kovácsolódnak. Úgy gondolom, ez minden ember számára példaértékű.
A másik, szintén nem elhanyagolható momentum: a farm. Az írónő a tündöklő montanai égbolt alatt bevezet minket a vidéki élet szépségeibe. Megmutatja, hogy a farmerélet korántsem csupa móka és kacagás, ám pont ez teszi olyan különlegessé.
A másik, szintén nem elhanyagolható momentum: a farm. Az írónő a tündöklő montanai égbolt alatt bevezet minket a vidéki élet szépségeibe. Megmutatja, hogy a farmerélet korántsem csupa móka és kacagás, ám pont ez teszi olyan különlegessé.
Mindent összevetve tehát egy újabb romantikus, drámával, krimivel és humorral fűszerezett remekművet kaptunk. Sok férfi csak a szemét forgatja, ha meghallja Nora Roberts nevét. Szerintem pedig a szerzőnő művei – beleértve ezt a regényt is – korántsem csak a nőknek íródtak. Az Azúrkék égbolt bárki számára élvezetes olvasmányt jelenthet, aki álmodozott már valaha vadregényes tájakról, családi vállalkozásban végzett állattenyésztésről, vagy egyszerűen csak kíváncsi rá, hogy három idegen ember hogyan boldogul összezárva, és miként válik egységes egésszé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése