Nagyon szeretem az olyan
történeteket, melyekben keveredik a valóság a fantasy elemekkel, emellett még
romantikus szállal is gazdagítja a cselekményt az író. Az utóbbi időben számos
ilyen regénnyel, regénysorozattal találkozhattunk /pl.: Twilight sorozat, A
végzet ereklyéi/, ám az Evermore egy új színfoltot jelent a palettán.
Az olvasók közül sokan a Twilight-tal /Alkonyat/
állítják párhuzamba, szerintem azonban a két regény között csekély a hasonlóság.
A történet főszereplője itt is egy fiatal,
gimnazista lány /ebben tehát hasonlít az Alkonyatra/. A két főhősnő közti
hasonlóság azonban itt ki is merül, hiszen Ever egy évvel korábban egy tragikus
autóbalesetben elveszítette a családját. Ő ugyan túlélte a balesetet, de a
kórházban rá kellett döbbennie, hogy az élete gyökerestől felfordult. Nem elég
a fájdalom, a gyász, mellette még különös képességek birtokába is jutott: képes
érzékelni az emberek auráját, hallja a gondolataikat, egyetlen kósza érintésből
ki tudja olvasni vágyaikat, múltjukat, esetleg jövőjüket, nem utolsó sorban
pedig képes kommunikálni a szellemekkel.
Ever a nagynénjéhez kerül, új helyre, új
gimnáziumba. A korábban népszerű lány igyekszik „szürke kisegér” maradni,
folyton kapucnit húz és zenét hallgat, hogy elnyomja a képességeit. Két barátot
szerez magának, akik különc viselkedésük miatt az iskola „lúzerei”,
számkivetettjei. Ha mindez még nem lenne elég, Ever-t a tragédia óta folyton
meglátogatja a kishúga, Riley szelleme, aki a szüleivel és a kutyájukkal
ellentétben nem kelt át, a nővérével szeretett volna lenni, meg szeretné „élni”
a tinédzserkorát.
Ez a normálisnak és idillinek cseppet sem
nevezhető élet még inkább a feje tetejére áll, amikor az iskolába új diák
érkezik: Damen Auguste. A fiú egyszerűen tökéletes: elbűvölő, minden kérdésre
tudja a választ, nem utolsó sorban pedig már-már természetfelettien jóképű. Nem
csoda, hogy a gimnázium minden hölgye érte epekedik.
Ever észre sem akarja venni, ám amikor először
rápillant, megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Olyan, mintha régről
ismernék már egymást. Ráadásul a fiú egyfajta mentsvárat is jelent számára:
egyedül az ő auráját és gondolatait nem érzékeli, mindemellett pedig Damen
társaságában elcsendesülnek a képességei és ha csak kis időre is, de újra
normálisnak érezheti magát.
Ám a bimbózó szerelmet megzavarja néhány különös
esemény: feltűnik a színen egy rejtélyes lány, Drina, aki folyton Ever és Damen
nyomában jár. Valahányszor Drina felbukkan, Damen hirtelen eltűnik. Ráadásul a
fiú körül egyre több a furcsaság.
Vajon kicsoda Drina, és milyen kapocs van közte és
Damen között? Damen milyen titkokat rejteget? Ever valóban régebbről ismeri
Damen-t, mint gondolná? Beteljesülhet végül a szerelmük?
Összefoglalva: mindenkinek csak ajánlani tudom ezt
a véleményem szerint gyönyörű, megható regényt, aki egy kicsit is romantikus
alkatnak vallja magát. Egy szép történet arról, hogy még a zord világban is
létezhet halhatatlan, időn és téren átívelő szeretet és szerelem, amelyet még a
legsötétebb erők sem tudnak elnyomni, bármennyire is igyekeznek
boldogtalanságot, fájdalmat okozni. Akiket tényleg egymásnak teremtettek, azok
egymásra is találnak, bármi történjék is. És ez az Evermore legnagyobb
mondanivalója: A szeretet mindent legyőz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése